8. ~ Meghaltam?

A szobánkban próbáltam elütni az időt 'barátomat' várva. Végig rajta járt az  agyam. Attól függetlenül, hogy egy seggfej, kétségtelenül vonzó. Nem tudok ellenállni neki, lehetetlen lenne. Ami meglepőbb, hogy nem is akarok.
De a tegnapi beszólása betette a kaput. Hogy jön ő ahhoz, hogy ribancnak hívjon? Nem mondom, hogy nem volt igaza, de kinek esik jól, ha ezt az orra alá dörgölik? Nyilván senkinek.
Justin körülbelül két órája ment el, időközben Pattie is visszaért. Így gondoltam lenézek hozzá. Ismét a konyhába sündörgött, Diane segítségével. Bruce a konyhaasztalnál olvasgatott.
- Segíthetek valamit?
- Vacsorát csinálunk. Ha gondolod segíthetsz bepácolni a csirkemellet! - mosolygott Diane.
- Rendben.
Bruce inkább hármasban hagyott minket, így trécselni kezdtünk. Nagyon kedves nők, óriási bűntudatom van, hogy hazudok nekik. Ráadásul Justin is itt hagyott.
- Hol van már ez a gyerek? - kérdezte Pattie az órát vizslatva.
- Tipikus. Mindig később ért haza - nevetett Diane. - De most érthető. Nagyon kevés időt tud a barátaival tölteni. Gondolom rád sincs mindig elegendő ideje.
- Nos, nem. De éppen elég.
Tényleg elég belőle ennyi. Néha úgy érzem sok is...
- A legfontosabb nők az életemben! - lépett be az emlegetett, majd puszit nyomott anyukája és nagymamája arcára. Ezután elém lépett és gyors csókot váltott velem.
- Jól megvoltatok?
- Igen, nagyon! - mosolyogtam.
A finom vacsora után a nappaliban ültünkle beszélgetni. Justin nem egyszer került kellemetlen helyzetbe  kiskori emlékei miatt. Én csak jót nevettem ezeken. Aranyos lehetett kicsiként.
- Marie, drágám, nincs kedved elmenni sétálni? - próbálta kimenteni magát.
- Végül is, miért ne. Menjünk!
Felkaptam egy kabátot és egy cipőt, majd útnak indultunk. A környéken sétálgattunk. Nem találkoztunk senkivel. Eléggé besötétedett már, így érthető.
Csendben ballagtunk egymás mellett. Lassan felpillantottam arcára. Erősen gondolkodott valamin. Ő is rám nézett, majd összefonta ujjainkat. Meglepett, de egy percig sem vonakodtam. Valamilyen kapcsolat összetart minket. Utálom. De azt mondják, az utálatot csak egy hajszál választja el a szeretettől. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szeretem...Maradjunk annyiban, hogy nem utálom.
- Furcsa ezt így kijelenteni, de hiányzol! - törte meg a közénk telepedett csendet.
- Tudod, én is így vagyok. Délután csak rád és ránk tudtam gondolni.
- Akkor megvan mit csinálunk, miután hazaértünk - nevetett.
- Nagyon soká lesz?
Megállt, kajánul elvigyorodott, majd visszafelé kezdett húzni. Nem mentünk túl messzire, így futva - és nevetve - tettük meg a házig tartó utat. Valamivel nyugodtabban léptünk be az ajtón. Gondolom a többiek elmentek aludni, mivel senki nem volt lent. Halkan trappoltunk fel a lépcsőn. A szobába érve viszont ismét visszatért az egymás iránti vágy. Őrült tempóval estünk egymásnak. Sorra 'téptük' le a ruhadarabokat egymásról. Minden olyan gyorsan történt, mint minden eddigi alkalommal, mégis, a mostani másabb volt. Hiába a hevesség, Justin gyengédebb és szenvedélyesebb volt. Hihetetlenül jó volt vele lenni. Kivételesen nem piszkálta a nyakam. Még az előző alkalom nyoma is megvan, nem hiányzik még egy...
- Ma este olyan más voltál.
- Hogy érted?
- Gyengéd, törődő, kedves. És nem csak a családod előtt.
- Nem tetszett?
- Igazából nagyon bejött, csak kissé szokatlan tőled. Főleg azok után, amit a szálodában mondtál. Az tényleg rosszul esett.
- Ne haragudj rám! Tudod, nagyon meggondolatlan vagyok. Mondok olyanokat, amiket később nagyon megbánok. Ez is a megbántam kategóriába tartozik.
- Lehet, hogy egy meggondolatlan seggfej vagy, de...ezek után nem tudok rosszat mondani rólad.
- Gondolj bele, Fredo hogy meglepődne, ha úgy mennénk haza, hogy bírjuk egymást! - nevetett édesen.
- Ha nem szúrod el, nem teljesen lehetetlen! - mosolyogtam. Persze tudtam, nem csak rajta múlik a dolog.
- Marie, ébredj! - rázogatta valaki vállam.
Nyújtózkodtam egyet, megdörzsöltem és kinyitottam szemeim. Justin ült az ágy szélén, póló nélkül, kócos hajjal.
- Jó reggelt Justin!
- Neked is! Öltözzünk, mindjárt jönnek a tesóim, és simán benyitnak. Ami nem lenne túl előnyös számunkra - nevetett.
- Akkor felkapok valamit! - mondtam, majd el is indultam a fürdőbe.
Éreztem, hogy végignézett rajtam. Nem is ő lenne, nem igaz? Attól tartok kezdem megkedvelni, bármilyen hihetetlen is. Azt hiszem részéről sincs másképpen, hiszen kedvesebb velem, mint eddig.
Egész reggel a tegnap éjszakára tudtam csak gondolni. Még mindig kiráz a hideg, ha rá gondolok. Nem tudom hogyan sikerült ezt kiváltania belőlem, de igazán nem is ez érdekel. Csak Ő.
Reggeli közben mindenki vidáman beszélgetett, miközben én Justin arcát kémleltem. Vidám és nyugodt volt. Talán még egyszer sem láttam ilyen felszabadultnak, mióta ismerem. Eddig többnyire csak a gúnyos vigyorával találkoztam. Na meg a perverzzel. De most igazi, szívből jövő mosoly virított az arcán.
- Marie, figyelsz?! - kérdezte rekedtes hangján.
- Tessék?
- Azt kérdeztem, hogy nem jössz-e el velem bevásárolni? Anyu az előbb küldött el.
- De, szívesen elmegyek!
- Oké, akkor pár perc múlva indulunk is.
Pattie és Diane vigyorukat elfojtva próbálták folytatni a reggelijüket. Nyilván észrevették, hogy nem a beszélgetésre figyeltem.
Féltem a vásárlástól. Nem, nem attól, hogy majd rámborul egy konzerv 'torony'. Leginkább az aggasztott, hogy felismernek-e minket. Nem akarom,hogy a nem létező kapcsolatunk nyilvánosságra kerüljön. Justin családja még elmegy, de a Világ már sok. Főleg, hogy valójában nem is vagyunk egy pár.
- Feszült vagy.
- Igen.
- Miért? Valami baj van?
- Ugye nem ismernek fel minket?
- Nyugi, nem lesz semmi baj!
- De Justin..! Én nem akarom, hogy a barátnődnek állítsanak be.
- Pedig a barátnőm vagy!
- Rohadtul nem!
Idegesen szorította meg a kormányt, majd állította le a motort a parkolóban.
- Amíg itt vagyunk, igen. Azt csinálod, amit mondok. Bízol bennem. És a többi hülyeség.
- Neked egy kapcsolatban normális, hogy te diktálsz a csajnak? Hát ki kell ábrándítsalak, én erre nem vagyok vevő! Eljátszom a barátnődet, de nem irányíthatsz! Akkor sem tehetnéd meg, ha együtt lennénk.
- Miért van az, hogy mindent elbaszol? Állandóan veszekszel, meg kötekedsz. Többre vágysz? - simította kezét combomra, majd belső felét kezdte simogatni.
- Ne hidd azt, hogy ezzel meghatsz! Amúgy is a nagyszüleid kocsijában vagyunk.
- Még több izgalom!
- Ez egy parkoló!
- Attól is több izgalom! - suttogta fülembe, majd apró csókokat lehelt nyakamra. Nem tudja féken tartani magát...
És én sem. Övemet kicsatolva vadul vetettem rá magam. Nem érdekelt, hogy ki látja, és ki nem. Kevesen vannak, és körülöttünk senki nem áll. Nem lehet baj...
- Szeretem amikor ilyen vad vagy! - szagolt hajamba, miközben próbáltam rendbe hozni magam.
- Ha szeretnéd, hogy az is maradjak, pattanj ki a kocsiból! Akkor sokkal hamarabb telik az idő...
  Az biztos, hogy még a legrosszabb ember is máshogyan viselkedik a családjával, mint másokkal. Ám Justin egy teljesen más ember a tesóival. Rá sem ismerek. Ahogy lesüllyed az ő szintjükre...Minden pénzt megér! Most éppen bújócskáznak, természetesen Justin számol, míg a kicsik elbújtak. Gondoltam, amíg játszanak, elmegyek átöltözni, mivel ez az idióta sikeresen leöntött narancslével. Bementem a szobánkba, kerestem egy másik felsőt, majd felvettem. Talán kicsit kivágott, de legalább táncolhatok Justin idegein. Nem hiszitek el, de igazán szórakoztató.
Az ajtón kilépve Justinba ütköztem, aki tesóival a hóna alatt szaladt a folyosón. Ugye...?
- Te meg mit művelsz szerencsétlenekkel? -mutattam a kicsikre, akik nagy erőfeszítések árán sem tudtak szabadulni Bieber 'fogságából'.
- Csak játszunk. Élvezik!
- Igen, látszik...- forgattam szemeim.
- Justiiin, tegyél le! - kapálózott Jazzy, Jus tündéri kishúga.
Nagyot sóhajtva letette a piciket a földre, akik azonnal a földszintre szaladtak. Kettesben maradtunk.
- Justin, a szemem nem ott van!
- Gyönyörűek a szemeid. De azt bármikor láthatom. Ilyen felső meg nem sokszor van rajtad. Nincs kedved...? - befejezetlenül hagyta a mondatot, gondolván, úgy is értem, mit akar. Hogy a fenébe ne érteném?! Viszont nem a legalkalmasabb az időpont. Család, gyerekek...Túl sokan vagyunk.
- Nem fog menni...
- Ne csináld már! - vágta be a jellegzetes hisztis fejet.
- Justin, most nem lehet, te is nagyon jól tudod! Viszont megígérem, hogy később bepótoljuk. Mondjuk mikor apudék elmennek és mindenki alszik.
- Nehéz ellenállni, de talán kibírjuk.
- Kibírjuk? - értetlenkedtem. Vállat rántva lenézett, egyből vettem az adást. A kis huncut...
- Hogy akarod? - kérdezte lágyan.
- Rád bízom! Te úgyis olyan profi vagy! - nevettem.
Hamarosan megjelent a két bögre forró csokival, majd helyet foglalt velem szemben. Félreértettétek, ugye? Haha.
- Imádom a kicsiket, de...oh, alig vártam, hogy elmenjenek! - ásított egy nagyot.
- Velük nincs egy perc nyugtod, igaz? - nevettem.
- Abszolút nem. Egyébként van egy kérdésem.
- Ki vele! - mosolyogtam, közben kortyoltam egyet a forró italból.
- Megbántad, hogy eljöttél? - feszülten szorongatta a bögrét, csoda, hogy nem tört el...
- Viccelsz? Nem! Mindenki nagyon kedves, aranyos, jól érzem magam. Mázlista vagy egy ilyen családdal! Segítenek, támogatnak, annak ellenére, hogy hibázol. Az én családom mit csinált? Kidobtak az utcára. Nem érdekelte őket, hogy melyik padon döglök meg, vagy tudom is én. Igazából jól tettem, hogy eljöttem. Itt minden olyan nyugis.
- Akkor rendben. Reméltem, hogy nem bántad meg.
Csend állt be közénk, mely lassan kezdett kínossá válni. Valamin nagyon elgondolkodhatott. Nem feszegettem a témát, gondoltam úgyis beavat, ha engem is érint.
- Tudod, nemsokára hazamegyünk.
- Igen. És? - ráncoltam homlokom.
- Arra gondoltam, hogy nem lenne kedved majd eljönni velem valahová? Például egy vacsorára.
Most randizni hív?! Nagyon úgy tűnik. Mégis mit mondjak? Bár nem is értem, min gondolkodok.
- Nagyon szívesen elmennék! - mosolyogtam, majd kezem kezére simítottam.
- Megígérem, hogy nem fogod megbánni!

~ Los Angeles, pár nappal később
- Fredo, hol van a telefonom? - túrtam fel a nappalit idegesen. Justin bármelyik pillanatban itt lehet értem, én meg ruha nélkül keresem a telefonom.
- Hatodszorra mondom, hogy nem tudom! Én tuti nem nyúltam hozzá...
- Valahol itt kell lennie! Á, meg is van!
- Látod...
- Figyelj, hogy nézek ki?
- Nagyon jól, de felöltözni nem ártana. Siess már, mindjárt itt lesz!
Gyorsan felkaptam a fekete csipkecsodát. Beleszerettem ebbe a ruhába, remélem Justin nem tesz kárt benne.
A csengő jelezte, hogy megérkezett, így gyorsan elköszöntem testvéremtől, majd az ajtóhoz futottam, már amennyire ment a 10 centis sarkakon. Justin vadítóan nézett ki - mint mindig. Kezében egy szál vörös rózsa volt, amit átadott. Visszafutottam, hogy beletegyem egy vázába, majd ismét az ajtóhoz mentem, hogy végre indulhassunk.
A fekete Range Rover a ház előtt parkolt, gyorsan be is szálltunk, hogy minél hamarabb indulhassunk.
- Hogy-hogy ezzel jöttél? Azt hittem, most a sportkocsik a menők nálad.
- Ez így is van. Csak, tudod, ez a kocsi sokkal nagyobb, ezáltal..tudod te! - vigyorgott pimaszul.
- Értem. Szóval a mai este sem lesz unalmas.
- Ha ketten vagyunk, lehetetlen. Egyébként egy nagyon romantikus étteremben foglaltam asztalt, szeretek oda járni. És foglaltam egy hotelszobát is. Ma este kivételes kényeztetésben lesz részed, azt garantálom.
- Jól hangzik. Alig várom!
- Hát még én! - kacsintott, majd meg sem szólalt, egészen addig, míg meg nem érkeztünk.
Elegáns hely volt. És természetesen romantikus, ami nem utolsó, ha már le akar venni a lábamról. Úgy éreztem, mintha a barátom lenne. Úriemberként viselkedett velem - kihúzta a széket, rendelt nekem italt, sőt, még ajánlott is az étlapról. Arra gondoltam, bárcsak mindig ilyen lenne. Figyelmes, törődő, ugyanakkor maradna ilyen piszkos.

Miután megvacsoráztunk, a kocsihoz siettünk. Egy páran felfigyeltek Justinra.
Elég gyorsan mentünk, így nem volt problémánk. Nem sokkal később egy hotel előtt álltunk meg. Ahogy az az ilyen helyeken szokás, egy egyenruhás fiú elvitte a kocsit, mi pedig a recepcióra mentünk. Egy bájosan mosolygó szőkeség fogadott minket, természetesen nem én voltam az oka az örömének. Látszott rajta, hogy már attól nedves lesz a bugyija, hogy Justin ránéz..Hülye liba.
- Jó estét kívánok!
- Hello. Justin Bieber néven foglaltam egy lakosztályt.
- Igen, meg is van. Adom is a mágneskártyát, amivel be tudnak menni a szobába - egy pillanatra hátat fordított nekünk, gyorsan egymásra néztünk, elnevettük magunkat.
- Köszönjük! Szép estét!
- Viszont kívánom!
A lifthez mentünk, majd mikor megérkezett, beszálltunk, és a lakosztályunkba mentünk. Persze egy darabig még nevettünk szegény lányon. Hogy lehet valaki ekkora hülye?
- Nos, kettesben maradtunk.
- Hát, ha ez így nem felel meg neked, akkor esetleg lemehetek szólni a recepciósnak. Biztosan örülne, ha eltölthetne veled egy éjszakát.
- Bizonyára. Csakhogy én rajtad kívül senki másra nem vágyom.
Közeledett felém, majd kezeit derekamra helyezte. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Megállt a levegő. Csak a rendszertelen levegővételeinket lehetett hallani, és Justin hevesen verő szívét. Azt hiszem..Azt hiszem meglehetősen belém esett. Hogy velem mi a helyzet? Ez egyszerű. Nem akarok szerelmes lenni, még akkor sem, ha vele boldog lehetnék. Ő mindent meg tudna adni nekem, amire szükségem van. És itt most nem a pénzre gondolok.
- Elég hevesen ver a szíved, Justin! - nevettem.
- Mi? Dehogy.
- Viccelsz? Szerintem a szomszédban is hallják. Sőt, a kis szőkeség is lent. Talán az sem túlzás, hogy Alfredo is.
- Hát, az lenne a legjobb, ha mást hallanának. Ha érted mire gondolok. Ha nem, akkor meg is mutathatom.
- Nem igazán tiszta. Kérlek, magyarázd el nekem! - kiskutya szemekkel néztem fel rá.
Azonnal megcsókolt, majd az ágy felé kezdett tolni. Hirtelen minden megváltozott. Fülem zúgni kezdett, elszédültem. Furcsa érzés volt. Az utolsó, amire emlékszem, az, hogy még nem jutottunk el az ágyig, mikor kicsúszott a lábam alól a talaj. Még hallottam Justin kiáltását, ám ez is olyan volt, mintha több száz kilométerről jött volna. Minden elsötétült, én pedig nem tudtam mi történt velem. Meghaltam?

7. ~ Pattie

7.rész

Az ablakon beszűrődő napfényre ébredtem másnap reggel. Egy csodálatos éjszakát töltöttünk el Toronto egyik legdrágább szállodájában.

Ugyan, hol is máshol szállhatna meg a híres-neves kanadai popszenzáció?

Tegnap este, mikor megérkeztünk a hotelbe azonnal egymásnak estünk. Őrülten kívántuk egymást.

Justin olyan gyorsan tépte le rólam a ruhát, hogy még levegőt venni sem volt időm.

Fájdalomtól eltorzult arccal léptem be a szobából nyíló kicsinek nem mondható fürdőszobába. A falra erősített jókora tükörben álmosan néztem tükörképemet, majd egy kis vizet fröcsköltem tenyeremmel az arcomra. Jobb oldalról elhúzva a hajam egy lilás folt éktelenkedett a nyakamon. Kiszívta...megint. Felszisszenve kentem rá egy kis púdert, majd megkönnyebbülve gondoltam arra, hogy ha kiengedve hagyom a hajam, akkor Biebs családtagjai nem fogják észre venni.

Eldöntöttem, hogy gyorsan letusolok, amíg Justin javában az ágyat nyomja. Lehunyt szemmel élveztem, ahogy a meleg víz átjárja minden egyes test részem, majd egy szál törülközőbe csavarva visszamentem a szobába és elkezdtem öltözködni.

- Jó reggelt, Flores!- hallottam meg egy rekedtes hangot magam mögül, mikor felvettem a pólómat.

- 'Reggelt!- viszonoztam egy kedvűen a köszönést.

- Hogy aludtál?- köszörülte meg a torkát.

- Jól, ami azt illeti szépen kiszívtad a nyakam. Kösz szépen.- mondtam flegmán.

- Kislány, nem hiszem, hogy belehalsz. Szerintem már egy csomóan szívták ki a nyakad.- lépett mögém átölelve a derekamat.

- Ezzel most azt akarod mondani, hogy tulajdonképpen egy ribanc vagyok?- kérdeztem ellökve magamtól.

- Hát...Marie, figyelj.- kezdte mondandóját.

- Tudod mit?- vágtam a szavába.- További sok sikert, te barom! Én szépen haza megyek, leszarom ezt az egészet. Kibaszottul nem érdekelsz! Azt hittem, hogy normális vagy, erre meg....-dobáltam be a cuccaimat a bőröndbe.

 - Nehogy már megsértődj! Te magad mondtad, hogy már elég sok fiúval voltál!

- Leszarlak!- morogtam idegbetegen ráncigálva a bőrönd zipp-zárát.

- Én viszont nem engedlek el. El kell játszanod nekik, hogy a barátnőm vagy.- állt az ajtó elé, hogy ne tudjak ki menni.

- Hogy mondod?- kérdeztem pislogás nélkül. Nem hittem el, amit hallottam.

- Csak játszd el nekik, hogy a csajom vagy. Úgy tudják barátnővel jöttem haza.- vakarta meg kínosan a tarkóját.

- Ugye tudod, hogy nehéz lesz úgy tennem, mintha kicsit is kedvelnélek és éreznék valamit irántad?- mondtam lesajnálóan.- Kiengednél?- kerültem ki direkt kicsit neki menve.- Ha megbocsájtasz lemegyek és veszek magamnak egy ásványvizet, ha azt még szabad.- léptem ki az ajtón.

- Mindjárt jön Ryan! Sietnél?- kérdezte türelmetlenül bedugva a fejét a fürdőszoba ajtón.

- Pillanat. Nem tudnál egy kicsit várni?- - csattantam fel, miközben neki estem dús sötétbarna hajamnak egy fésűvel.

Pár perc múlva már lent is voltunka hotel előtt. Nemsokára meg is láttunk egy ezüst színű Mercedes-t, amint leparkol közvetlen az épület előtt.

- Gyere közelebb!- szűrte ki Justin fogai között ezt a mondatot, majd egy hirtelen mozdulattal karomnál fogva magához rántott. Fejem a mellkasán landolt, akaratlanul is beszívtam testének kellemes illatát.
Mindketten majd' szétszakadó szájjal vigyorogtunk (vagy inkább vicsorogtunk) a közeledő szőke fiúra. Érdekes, hogy nem szaladt vissza a kocsijához, ugyanis szerintem elég eszelősen festhettünk.
- Ryan, haver!- pacsiztak le.
Elég érdekes fejjel nézhettem rájuk.
- Csá, Biebs!- vigyorgott folyamatosan Ryan.- A barátnődnek be sem mutatsz?- kérdezte rám nézve.
- Ja igen, Ő itt Marie, Fredo huga...a csajom.- mondta Justin. Ó, tehát még a legjobb barátjának is hazudik! Szép dolog, mondhatom.- Szerencsés lány, hogy a csajom lehet!- önfényezte magát.
- Ó, kussolj már!- suttogtam alig hallhatóan, majd bemutatkoztam normálisan Ryan-nek.


Az út viszonylag csendesen telt.
- Hát, nekem halaszthatatlan ügyem van, de holnap mindenképp beugrok.-pacsiztak le.- Fú apám, nm semmi ez a lány! Jó csaj, tényleg nagy mázlista vagy!- mondta Justinnak a kelleténél kicsit hangosabban. Úgy tettem mintha nem hallanám, miközben a bőröndöm zipp-zárával babráltam.
- Segítenél a bőröndömmel, esetleg?- kérdeztem felvont szemöldökkel Mr.Tökéletest, amikor lazán elindult a ház felé a pihe könnyű sport táskájával. - Tudtommal a pasik szoktak segíteni a barátnőjüknek.- fontam össze mellem alatt a karom.
- Parancsolj, segítek!- mondta gúnyosan és szemét forgatva vette másik kezébe a böröndöt.
- Lekötelezel.- mosolyogtam önelégülten és utána mentem.


- Na és mióta vagytok együtt?- kérdezte Justin nagymamája, Diane miután megettem egy tányérral azt isteni bolognai spagettijéből. Nem csodálkozom, hogy Justin annyira szereti. Bieber erre a kérdésre, majdnem félre nyelte a második tányérral szedett ételt. Annyira vicces fejet vágott.
- Nyugalom Jus, nem kell félre nyelned az ételt, majd én válaszolok.- mondtam "kedvesen".- Ööö...három hónapja.- nyögtem ki az első számot, ami eszembe jutott miközben negédesen mosolyogtam a nagymamára.


- Biztos elég volt mindenkinek a vacsora?- kérdezte Pattie körbe járva az asztalt.
- Nagyon finom volt, köszönöm Mrs....- makogtam, nem tudtam hogy szólítani.
- Pattie...nyugodtan szólíts Pattie-nek!- mosolygott rám a fiatal nő.
- Oh, oké.- lepődtem meg.
- Justin, megmutathatnád Marie-nek a szobátokat és kipakolhatnátok!- simogatta meg szeretetteljesen fia hátát és ismét felé küldött egy mosolyt.


- Hogy tetszik a családom?- kérdezte Justin az ágyon ülve, kivéve a laptopomat a kezemből, amin épp a blogomat írtam.
- Mindenki nagyon kedves.- mosolyogtam.
- Akkor jó.- dobta át a hajamat vállamon, majd lágy csókokkal hintette be, közbe keze pedig felhaladt a felsőm alatt.
- Justin, most ne!- nyögtem fel, pedig mindennél jobban akartam.
- Hát ezt nem hiszem el....Még mindig meg vagy sértődve!- húzódott el tőlem.
- Ne hidd, hogy olyan könnyen megbocsájtok!- jelentettem ki, és magamra húztam a takarót.

* Másnap *

Épp valami bugyuta mesefilmet néztünk a kanapén Justinnal, mikor Ryan lépett be a nappaliba.

- Sziasztok!- mosolygott.- Marie, ugye nem lenne baj, ha pár órára ellopnám tőled a pasidat?

- Dehogy baj, nyugodtan viheted.- viszonoztam a mosolygást.- Úgy sem fog hiányozni.- tettem hozzá suttogva.

- Akkor majd jövök, shawty!- mondta Bieber és adott egy gyors puszit a számra.- Sietek, ígérem.- kacsintott rám, majd el is mentek.

- Pattie, segíthetek valamiben?- léptem be a konyhába, ahol épp Justin anyukája mosogatott.

- Ó, drágám nem kell. Már végeztem, köszönöm.- törölte bele egy konyharuhába a kezét. - Tudod nagyon jó látni, hogy a fiam boldog.- ülte le elém az asztalnál.- Látszik rajta, hogy igazán szeret téged és rajtad is látszik, hogy ugyanezt érzed. Justin utoljára Selena-val volt boldog, vele láttam utoljára ennyire felszabadultnak. Az már majdnem egy éve történt, hogy szakítottak.- sóhajtott fel.- Nagyon örülök, hogy vagy neki, aranyos lánynak tűnsz. Remélem még sokáig teszitek egymást boldoggá.- simította meg a kezem, majd felállt az asztaltól. - Most el kell mennem a közértbe, de nemsokára itthon leszek és gondolom Justin se marad el sokáig Ryannel.- nézett rám, és puszit dobva nekem kilépett az ajtón.

Pattie egy igazán kedves nő, én pedig a szemébe hazudok, hogy szeretem a fiát. Eddig azt hittem, hogy köztünk Justinnal csupán testi vonzalom van, érzelmek nélkül.

Nem tudtam elképzelni azt, hogy a "szerep játék" közben legalább az egyikünk ne szeressen bele a másikba. Mi van, ha belezavarodunk a szerepünkbe és összegabalyodnak a szálak? Ha egymásba szeretünk, IGAZÁBÓL? Kíváncsi voltam, hogy mi lesz ennek a játéknak a vége...

B.U.É.K!!!!♥

Puszi nektek: Loren és Marie :))

6. ~ I won't fall in love

Nem tudom mi vezetett ide. Soha nem voltam olyan lány, aki ilyeneket csinál. Most mégis úgy érzem, tennem kell valamit. Justin miatt még a saját testvérem is haragszik rám. Nem rá kellene? Hisz Ő volt az, aki lefektetett. Ő kezdett mindent! Jó, tudom, nem megoldás mindent ráfogni, ketten kellettünk hozzá. De miért velem ilyen lekezelő? Jó, logikus. Én nem vagyok világsztár, csak a testvére...

Felvettem egy keveset takaró forrónadrágot és egy felsőt, ami szintén sokat mutat. A hajamat kiengedtem, mivel természetesen göndör, nem kellett vele bajlódnom. Megcsináltam a sminkem, majd magamra fújtam egy keveset a parfümömből. Oké, nem keveset, de ez mindegy, nem?
Elindultam a fülesemmel és a telefonommal a kezemben. A fiúk a nappaliban voltak, elég lapos volt még a buli.
- Marie! - vigyorogtak eszetlenül.
- Én Ryan vagyok, Justin barátja Kanadából! - nyújtotta kezét egy helyes srác.
- Szia! Én meg Marie, de gondolom tudod - mosolyogtam a legbájosabban. De ez nem műmosoly volt...
- Én Chaz vagyok, szintén Kanadából!
Bemutatkozott még Lil Twist és Lil Za is. Mindenki jó fej volt velem. De..ez logikus, nem? Egyedül Justin és Fredo volt az, aki egy szót sem szólt.
- Hát, én megyek, nem szeretném megzavarni a bulitokat! - adtam be lehangolt dumám. Lassan elindultam a konyha felé, gondolom vacsit csinálni.
- Hé, srácok! Nem maradhatna? - hallottam Ryan hangját, ördögi mosolyra húztam számat. Nekem nem lehet ellenállni.
Mindenki beleegyezett, persze Fredo és Bieber gyilkos pillantásokkal méregetett.
- Szóval? - kérdeztem leülve Ryan mellé.
- Mielőtt megjöttél, beszélgettünk - mosolygott Chaz.
- Beszélgettetek? Miről? - mosolyogtam.
- Erről-arról - rántotta meg sunyin vigyorogva vállát Chris (Lil Twist).
- Szóval csajokról és szexről - mindenki tudja, hogy Ők csak erről tudnak beszélni.
- Szóval, folytathatjuk a témát?
- Chris, a húgom előtt nem!
- Biztosan csinálta már, Fredo! - mondta Justin végig rám nézve.
- Te már csak tudod, mi?!
- Na jó, fejezzétek be! Vagy elmegyek...
- Rohadt nagy veszteség lenne! - vágott közbe Justin.
- Neked bizonyára! Valld csak be, hogy kellek neked, csak félsz!
- Pff, mitől félnék? - mondta gúnyolódva.
- Tudod, hogy nincs esélyed nálam. Nem egy súlycsoport vagyunk!
- Most nagyon oda kell figyelnem, hogy ki nem mondjam, hogy miért nem. Hogy mi vagy te...
- Csak nyugodtan!
- Nem szeretnéd! Bár gondolom mondták már egy páran.
- Oké, Justin! Az egy dolog, hogy megfekteted a húgomat, ráadásul részegen, és én nem szólok semmit. De azt nem tűröm el, ha előttem beszélsz így róla és vele! - mondta Fredo elég dühösen - Te se hidd azt, hogy nem szólok semmit! Tökéletesen egyformák vagytok! Azt hittem kicsit megjött az eszed. Tévedtem.
- Fredo...-kezdtük el ijesztően egyszerre.
- Lépjünk túl a témán. Ez nem történt meg. Folytassuk onnan, ahol előtte tartottunk. Mit szólnátok egy kis zenéhez? - próbáltam helyrehozni.
- Ha nem ismernélek titeket, mint a tenyeremet, azt javasolnám, hogy menjetek el együtt valahová. De a végén nem csinálnátok semmit a szexen kívül. Nem gáz, hogy most a húgom...Jézus! - tette kezét arcára Alfredo.
- Tesó...Az lenne a legjobb, ha tudnánk kulturáltan viselkedni egymás társaságában. Csak az a baj, hogy Justin olyan, mint egy...nem tudom. Nem mondták még, hogy bipoláris vagy?
- Nem vagyok bipoláris, de ne húzz fel! Te hozod ki belőlem ezt az énem! Mindegy. Figyelj, én...nincs kedvem eljönni velem meglátogatni a tesóimat és a nagyszüleimet? A jövő héten Kanadába utazom hozzájuk, és jó lenne, ha megismernéd őket. És...
- Oké!
- Mi?
- Benne vagyok, fafej!

Nem tudom, jól meggondoltam-e. Biztos vagyok benne, hogy én ezzel a pasival akarok egy hetet eltölteni? Kanadában? A családjával? A nagyszüleivel? Tudom, hogy nagyon fontosak neki, mind a nagyszülei, mind a testvérei. Biztos, hogy ezt akarom? Arról nem is beszélve, hogy azt fogják hinni, hogy van valami közöttünk. És...mi van, ha tényleg van?

*Justin szemszöge*

Nem rég érkeztem meg a repülőtérre. Hétfő reggel nyolc óra van, kilenckor indul a járatunk. Marie még nincs itt, de remélem hamarosan betoppan. Alig gondoltam erre, már meg is jelent. Egy nagy bőröndöt húzott maga után, kezében volt egy kézipoggyász és a táskája. Most is olyan jól nézett ki, mint máskor. Igazából nagyon is szép lány. Bevallom, tetszik nekem. De én nem akarok belé szeretni.A szerelem túl fájdalmas, és amúgy is. Biztos vagyok benne, hogy Ő sem szeretne komoly kapcsolatot. Csak egymás játékszerei vagyunk. És ha már így alakult, akkor élvezzem is ki, nem?

- Szia Justin! - köszönt mosolyogva. Túl őszintének tűnt...

- Szia! Fredo? Hol van?

- Nem tudott elhozni, valami sürgős dolga akadt. Szóval taxit kellett fognom, de dugó volt. ne haragudj, hogy késtem, tényleg elin...

- Nem haragszom, nyugodj már le! - nevettem. Ő is elmosolyodott.

- Akkor mehetünk?

- Persze.

Elvettem tőle a kézipoggyászt, hogy legalább a bőröndöt könnyebben tudja húzni. Sajnos azt már nem bírnám el. Úgy látom, mindketten úgy pakoltunk, mintha egy hónapra mennénk. Pedig csak egy hét.

Becsekkoltunk, majd elfoglaltuk a helyünket. Marie már elővette a fülesét, de én kivettem kezéből.

- Hé, mit csinálsz?

- Nem fogsz zenét hallgatni! Beszélgetni fogunk. 

- Jó, legyen!
Ha már elhívtam magammal, ismerjük meg egymást. Azt hiszem, ez volt a célom. Szeretném megismerni, de nem szeretnék többet érezni iránta, mint barátság. Nem leszek újra szerelmes, ezt még egyszer elmondom!
Tök jól elbeszélgettünk. Rendes csaj. És szép, vicces...Állj le Bieber!
- Nehéz nem nyúlni a piához, cigihez vagy droghoz? - kérdeztem kíváncsian. Tényleg érdekelt.
- Nagyon. Eddig napi szinten velem voltak, most rohadt nehéz kibírni nélkülük. Bár, neked hála kicsit volt részem benne, megint.
- Ne haragudj! - hajtottam le fejem.
- Dehogy haragszom! Igazából...nem szabadna ezt mondanom, de...élveztem!
- Tudom milyen érzés. Tisztában vagy vele, hogy hülyeséget csináltál, ugyanakkor élvezed. Hisz, ki az, aki nem élvezi ezeket? És a ..tudod.
- Igen! Régen minden nap bulikba jártam, és, nos igen, gyakran feküdtem le fiúkkal. Tudom, hogy ribanc vagyok.
- Nem vagy az! Volt egy rossz korszakod, ennyi. Én jelenleg is a rossz korszakomban vagyok, szóval...
- Azért szívesen megismételnéd az az estét, ugye? - vágott a szavamba. Szerinted?!
-  Szerintem mindkettőnk. Van akadálya? - kérdeztem sunyi tekintettel.

Mélyen szemeimbe nézett, majd ajkaimra. Felváltva nézte őket. Nem tudtam tovább várni, azonnal letámadtam. Vadul csókoltuk egymást.
Alig várom a következő pillanatot, mikor kettesben lehetünk...

5. ~ Baby, you're a bomb!

Talán rosszul ítéltem meg Őt. Nem tűnik olyannak, mint azok a fiúk, akiket én ismerek. Ő olyan más...Persze, neki is vannak hibái, és Ő sem ártatlan kisfiú, de akkor is más. A személyisége...Marie! Nehogy itt áradozz már róla! Rendes volt tőle, hogy támogatni próbált, de ettől még nem kell elszállni!

~ másnap este

- Ez tökéletes lesz! Jól áll, hidd el!
- De Fredo, nem! Nincs is kedvem menni, és ez a ruha sem áll jól, és kész!
- Először is: hidd el, jót bulizunk majd hármasban! Másodszor pedig ez a ruha eszméletlen jó, szóval ha nem a húgom lennél simán rád hajtanék! Úgyhogy vedd fel a cipőd és induljunk, mert Justin vár ránk!
Igen, Justin, Fredo és én elmegyünk bulizni. A ház előtt egy fekete Range Rover várt, Fredo felé húzott. Kinyitotta nekem a hátsó ajtót, majd beszállt az anyósülésre.
- Hello Bieber! - köszöntem.
- Hello Flores! - kacsintott a visszapillantóba.
- Csá tesó! - köszönt tesókám is.
- Csá Fredo! Marie, nagyon jól nézel ki! Legyeskedni fognak körülötted a pasik. De mi nem fogjuk hagyni.
- Ti nem fogjátok hagyni? Az egy dolog, hogy például Fredo nem hagyja, de te? Kim lennél már?
- Igaz, senkid. De nem hagyhatom, hogy egy ilyen lányt elvigyenek mellőlem.
- Haha. Na persze.
Csöndben ültem az úton. A két fiú folyamatosan beszélgetett, de én kizártam magam a társalgásból. Nem volt kedvem semmihez sem ma este. Hamarosan egy elég elit szórakozóhely előtt parkoltunk le, majd kiszálltunk. Justin átlendítette kezét hátamon, majd a bejárat felé vette az irányt. Először furcsán méregettem, de látva elégedett tekintetét, gondoltam játszok vele egy kicsit. Kezem derekára simítottam, fenekem finoman mozgatni kezdtem. Keze lecsúszott derekamra, majd lassan fenekemre, melybe belemarkolt. Visszahelyezte kezét derekamra, aztán rám nézett. Szája sarkában megbújt egy apró mosoly. Rámosolyogtam, csak utána vettem észre, hogy őszinte volt. Nem csak látszatból tettem, és nem a játék része volt. Szívből jött. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy fehér ülőgarnitúrán ülök, Fredo mellettem Justin pedig a kezében az italokkal siet felénk.
- Gondoltam ez a koktél jó lesz neked. Nincs benne sok alkohol, a csajoknak meg bejön - rántotta meg vállát, majd leült mellém. Nagyon közel.
- Köszi!
Lábaim keresztbe tettem, az italt kortyolni kezdtem. Megnyaltam ajkaim.
- Jó választás volt!
Egy szót sem szólt. Lassan szájához emelte poharát, amiben sejtésem szerint vodka volt. Végig engem figyelt. Fredo egy lánnyal volt elfoglalva, akivel éppen valami izgalmas témáról beszélhettek. Megfogtam kezét, és a táncparkett felé kezdtem húzni. Táncolni kezdtünk a zenére. Testünk egyszerre mozgott, a levegő izzott körülöttünk. Száját fülemhez emelte, a levegőt kifújta, majd a fülembe suttogott.
- Bomba vagy baby!
Elmosolyodtam, majd elnevettem magam ezen a kijelentésen. 
- Te sem vagy semmi!
- Akkor bevallhatjuk, hogy együtt nagyon jók vagyunk! - kacsintott.
- Meglehet!
Kajánul elvigyorodott, majd a teraszra vezetett. Egy eldugott sarokban foglaltunk helyet. A zene itt már nem szólt olyan hangosan.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem.
- Itt nyugodtan tudunk beszélgetni. Jobb így, nem?
- De, jobb. És...miről akarsz velem beszélgetni?
- Szeretnélek megismerni. Fredo sokat mesélt rólad, de az mégis csak másabb, ha te mesélsz.
- Oké. 18 éves vagyok. 3 éve Fredo elköltözött, és elhanyagolt engem. Vége szakadt a "gyönyörű" életemnek. Bulikba kezdtem járni, ittam, drogoztam, cigiztem. Nem volt otthonom, állásom, és igazi barátaim, sőt még a családom sem állt mellettem. Aztán jött Fredo és az elvonó, innen meg ismered a történetet.
- Hogy jutottál el idáig? Mármint...hogy ennyire elzüllöttél.
- Rossz társaság. Átvertek, de nem vettem észre, így kihasználtak - mosolyodtam el keserűen.
- Valami fiú?
- Igen. Azt mondta szeret...16 voltam, hittem neki. Belevitt a rosszba, aztán...megerőszakolt - elcsuklott a hangom, majd legördült egy könnycsepp - Elvette a szüzességem, és sajnos utána már nem tudtam leszokni. Tönkretett.
Justin közelebb jött, majd magához húzott. Gondolkodás nélkül öleltem meg. Magamba szívtam bódító illatát. Úgy éreztem, csak ketten vagyunk a világon, senki más. Valahogy...más volt vele lenni. Marie! Térj már észhez! Ő is csak azt akarja mint a többi. Soha nem hiszek a férfiaknak. Soha!
Elváltam tőle, majd hogy kihúzzam magam ebből a helyzetből, táncolni hívtam. Alákevertem, amit nagyon élvezett. Kicsit játszottam vele, így többször is megérintettem férfiasságát valamelyik testrészemmel. Látszólag legszívesebben letépte volna rólam a ruhát, de sem a helyszín, és sem a köztünk lévő kapcsolat nem volt megfelelő erre. Hisz Fredo húga vagyok. Azért azt magamban elkönyveltem, hogy jól döntöttem, mikor ezt a fekete minit választottam. Ennél jobb nem is lehetett volna.
- Megismétlem: Bomba vagy baby! - súgta a fülembe kajánul.
Felé fordultam, majd rámosolyogtam. Megnyalta ajkait. Anyám, észveszejtően vonzó volt! Legszívesebben most én is leszaggatnám rólad a ruhát Justin! Grr! Marie, állj!
- Komolyan? - kérdezte.
- Mi? Ugye nem mondtam ki hangosan? - hunytam le szemeimet.
- De! Idézem: Legszívesebben most én is leszaggatnám rólad a ruhát Justin! Grr! Marie, állj!
- Francba! - szitkozódtam.
- Legalább tudjuk, mit akar a másik. És...attól tartok mindkettőnk fejében ugyanaz jár.
- Nem lehet semmi közöttünk! Ezt az elején leszögezem!
- Majd meglátjuk! - kacsintott.


Lassan nyitottam ki a szemem. Egy idegen szobában ébredtem, a fejem majd' széthasadt. Takaró volt rajtam, ami közös volt Justinnal. Állj! Justin mellett ébredtem?! Félve emeltem fel a takarót, és félelmem beigazolódott. Nem volt rajtam ruha. Megállt bennem az ütő egy percre, aztán tudatosult bennem, hogy semmire nem emlékszem. Mi van, ha megerőszakolt? Nem, azt nem tenné. Vagy mégis? Idegesen fordultam felé. Arcát tanulmányoztam. Olyan nyugodt, és ártatlan volt. Újra felemeltem a takarót. Még mindig meztelen voltam. Szóval az előbb nem képzelődtem. És ő...szintén meztelen, és...ahww. Mekkora...Marie! Marie, Marie, Marie! - ütögettem a fejem. Felugrottam, rájöttem, hogy egy szállodában vagyunk. Aha! Na jó, így sem ugrik be semmi. Mennyit ihattam? Vagy beadott valamit? Vagy ami még rosszabb - magamtól szedtem be valamit?
Felvettem a tegnapi cuccaim, majd a fürdőbe mentem kicsit rendbe szedni magam. A táskámban talált cuccokkal ez valamennyire sikerült is. Elterveztem, hogy most eltűnök, és soha többé nem beszélek erről senkinek, és még vele sem vitatom meg ezt. El akarom felejteni. Kiléptem a szobába, de tervem meghiúsulni látszott, mert felébredt.
- Jó reggelt Marie! - vigyorgott.
- Szemét!
- Mi? - akadt ki.
- Képes voltál megfektetni, úgy, hogy valószínűleg részeg voltam! Szemét vagy!
- Mi? Nem!
- Most nehogy azt mondd, hogy nem volt köztünk semmi, csak lerepült rólunk a ruha, mert menten földhöz vágom magam!
- Nem! Te is akartad! És...sőt! TE akartad!
- De...te...- nem bírtam egy értelmes mondatot kimondani.
- Elmeséljem?
- Igen, kérlek! - ültem le az ágyra.
- Táncoltunk. Eddig megvan? - bólintottam. - Aztán sokat ittál. Próbáltalak leállítani, de nem hallgattál rám. Aztán odáig fajult a dolog, hogy megcsókoltál, majd eljöttünk ide, utána...érted.
- Szóval! Gyakorlatilag igen, megfektettél, de én akartam?!
- Igen - mosolygott.
- Ne! Ne! Ne! - ütögettem a cipőm sarkával a padlót.
- És nagyon élveztük.
- Senki nem tudhatja meg! Tartod a szád! És Fredo...Ő végképp nem tudhatja meg! - szólásra nyitotta a száját, de folytattam. - Mi sem beszélünk többé róla. Úgy teszünk, mintha meg sem történt volna!
- Marie...
- Megértetted?
- Fi...
- Megértetted? - kérdeztem már magasabb hangon.
- Figyelj már rám! - mondta Ő is olyan hangon. - Fredo azt hiszem tudja.
- Mi?
- Én nem ittam annyit, és emlékszem, hogy Fredo egy lánnyal volt, és látott minket eljönni, és ránk mosolygott, de szerintem Ő is ivott. Lehet, hogy emlékszik, lehet hogy nem. De az biztos, hogy nem hülye, szóval, ha emlékszik...
Bele sem merek gondolni. De...fogalmam sincs. Mi lesz most?
- Most mennem kell! - álltam fel zavartan, de azonnal vissza is ültem. A fejem hasogat, és alig állok a lábamon.
- Jól vagy Marie? - aggodalmaskodott.
- Nem igazán.
- Mid fáj? - mászott közelebb hozzám.
- Nem kell úgy tenned, mintha érdekelne!
- De tényleg érdekel! Mid fáj? - ismételte meg magát.
- A fejem. És nagyon szédülök.
- Gyere, feküdj vissza!
- Kizárt dolog.
- Akkor legalább hadd vigyelek haza!
- Persze, hogy Fredo egyből rájöjjön. Köszi, nem.
- Lehet, hogy így is tudja, nem mindegy?
- Lehet, hogy neked igen, de nekem nem! Majd megoldom. Szia!
- Marie! - állt fel ő is utánam.
- Hagyj békén! Örökre!
- Ne kérj tőlem lehetetlent!
- Ez nem lehetetlen. Szia!
Kiviharzottam a szobából, majd becsaptam magam után az ajtót. Minél hamarabb el akartam hagyni ezt a helyet. És el akartam felejteni ezt az egészet. A tegnap estét. Justint.


- Hol voltál? - vont kérdőre bátyám.
- Sehol.
- Justinnal voltál?
- Mi?
- Jól hallottad.
- Honnan veszed?
- Láttalak titeket. Egész este együtt voltatok, táncoltatok - nem is akárhogy, aztán együtt tűntetek el. És reggel értél haza. Ne is próbáld letagadni! Ismerlek titeket.
- Ha le sem tagadhatom, miért vonsz kérdőre? Inkább hagyjuk, oké?
- Igaz. Ami történt, megtörtént. De nem szeretném, ha még egyszer előfordulna! Szállj le a barátaimról!
- Mi van? Mi ütött beléd?
- Semmi - válaszolta hidegen, majd faképnél hagyott.

Vettem egy frissítő zuhanyt -  ami segített, mert nem éreztem magam annyira rosszul, majd felvettem egy kényelmes ruhát.

A hajam egy laza lófarokba kötöttem, majd felmentem az internetre. Mivel elég régen voltam online, rengeteg értesítést, üzenetet, és jelölést kaptam Facebook-on. Twitter-en sem volt másabb a helyzet, bár ott voltam fenn a napokban.

Úgy terveztem, ez elég jó program lesz a napom hátra lévő részében. Fredo elment dolgozni, vagy tudom is én. Így egyedül maradtam, de attól tartok amúgy is ez lenne a helyzet. Szép kis csütörtök!

Azt hittem, ma nem fog semmi sem történni. Írogattam a blogomba, zenét hallgattam, beszélgettem pár ismerőssel. Aztán Alfredo hazajött, és fontos bejelentést tett.

- Ma este átjönnek a haverjaim. Ezt nem meghívásnak szántam, pasis este lesz. Csak gondoltam szólok.

- Oké. Felőlem...

- Justin is itt lesz.

- Oké, és ezzel most mit kezdjek?

- Csak mondtam. Szóval, hétre jönnek. Kérlek, tényleg ne legyél láb alatt!

- Jó, vettem! Nem kell százszor elmondani, hogy nem kellek.

Ahogy senkinek sem. Engem mindenki eldob. És úgy érzem, Fredo is újra megteszi. Csak tudnám miért. Mi baja lett? Hisz tegnap még minden oké volt köztünk. De tegnap még nem történt semmi olyan köztem, és Bieber között. Igen! Talán ő az, aki miatt Fredo távolodik tőlem. Talán...vagy biztos? Fogalmam sincs. De nem fogom hagyni, hogy ez a gyerek közénk álljon. És ez az este jó kezdés lehet a tervemhez.

Amint kigondoltam, már ugrottam is. Szép kis estének nézünk elébe! Haha.

4.~ The Begin

4.rész~ The Begin

Másnap arra ébredtem, hogy ez a Bieber gyerek átölel és hozzàm simul. Hát, hogy is mondjam eléggé megrémültem és ideges lettem, egy egyszerü mozdulattal lelöktem az àgyról. Halk puffanással ért földet, majd felébredt.
- Mi van már?-nyöszörgött àlmosan a földön. (Szerintem hirtelen azt sem tudta, hogy hol van, de mindegy.)
- Az van, hogy húzzál kifelé a szobámból!- ordítottam felráncigàlva a földröl.
- De szép a pizsid!-nézett végig Snoopy-s hàlóingemen.
- Te meg igazán felvehetnél egy pólót!-néztem rá felháborodottan.
- Miért zavar a látvány?-húzogatta a szemöldökét.
- Nem, csak húzzál már kifelé!-emeltem fel ismét a hangom.
- Mi ez a hangzavar?-lépett be a szobámba Fredo àlmos fejjel.
- A kis barátod rámstartolt!-magyaráztam.
- Ez nem igaz, te kérted, azt, öleljelek át,mert csak így tudsz elaludni.-védte magát Justin.
- Hogy mondod?! Ne hazudozzál màr!
- Nem hazudok, tisztán emlékszem rá!
- Állj srácok, egy szót sem értek belöle, valaki magyarázza el mi történt!- szólt közbe bátyjám.
- Bieber rám nyomult!
- Justin, hogyha ez igaz akkor addig takarodj innen amíg szépen mondom!- làtszott rajta, hogy pipa.
Justin-t nem is kellett siettetni gyorsan össze kapkodta a cuccát és el is húzta a csìkot.
Felvettem valami kényelmes összeállítást ès lazàn oldalra fontam a hajam, amíg Alfredo készítette lent a reggelit.
Amikor lementem tükörtojàs illat csapta meg az orrom. Imàdom.
- Tessék hugi!- tette le elém a reggelit, majd Ő is enni kezdett.
- Köszönöm, életembe nem ettem ilyen jót. Király vagy!- töröltem meg a szalvétába a kezem ès megöleltem bátyusomat.
- Semmiség. Be kell pótolnom a dolgokat, mivel ott hagytalak anyáékkal. Tudom,nem szabadott volna -húzta el a száját.
- Hát, ami megtörtént, az megtörtént. Jó úton haladok a végleges leszokás felé és ezt is csak neked köszönhetem!-tettem bele a tányérokat a mosogatóba.
- Mit nézünk? -huppant le mellém Fredo az ülőgarnitúrára.
- Scooby Doo!-mutattam a képernyőre, ahol Scooby és Bozont épp valami szellem elől menekült.
- Régen ez volt a kedvenced!
- Igen.
- Na, és hogy bírtad az elvonót?
- Először nagyon nehéz volt, el sem hiszed mennyire, de mára csillapodott a vágyam a drog és a pia iránt. Remélem nemsokára újra egyenesben lesz az életem. Még szerencse, hogy megtaláltál, neked köszönhetem az életemet.
- Igazàból Justin vette észre a kocsiból, hogy összeesett a lépcsön valaki. Amikor rájöttem, hogy te vagy az és azt mondták az orvosok meg is halhattál volna nagyon kétségbe voltam esve.
- Szóval megkell köszönnöm Justin-nak? -fintorogtam.
- Nem, még nem muszáj. Amúgy meg hidd el nagyon jófej és tényleg csak segíteni akar neked. Ő is átélte ugyanezt amikor Selena-val szakítottak. Idővel azért remélem jóban lesztek. Most mennem kell dolgozni, de majd este felé jövök.
- Hol lesz a koncert?
- Itt L.A-ben, a stadionban.
- Értem.
- Viszont holnap egész nap a tiéd leszek, ígérem! Elmegyek veled vásárolni ha akarod, bár lehet, hogy nem én lennék a legjobb kisérő. Felhívjam neked Sel-t? Amikor mèg járt Justin-nal, azt mondta, hogy szívesen megismerkedne veled. Nagyon kedves lány, jóban vagyok vele, szerintem szimpatikus lesz neked.
- Okès. Egy próbát megér. Imádlak és köszönök mindent!- öleltem át szorosan.
- Én is Tèged. Ez a testvérek kötelessége nem, hogy segítsünk egymásnak!?
- Na jól van, nem tartalak fel, menj csak!
- Ne csinálj semmi hülyeséget, majd jövök -intett vissza az ajtóból.
- Jól van! -bólintottam mosolyogva.
Elgondolkodtam rajta és tényleg úgy volt, ahogy Fredo-nak elmondtam, egyre kevésbé éreztem a hiányt a fű vagy az alkohol irányába. Hittem, hogy le tudok szokni és új életet tudok majd kezdeni. Egy olyan Marie Flores fog megszületni, akit eddig senki nem ismert. Hirtelen eldöntöttem, hogy segíteni szeretnék azoknak, akik ugyanezzel a problémával küzdenek mint én. Leírtam mindennapjaimat, hogy hogy élem meg és, hogyan próbálok visszazökkeni az életbe. Ez lett a címe a blognak: Marie Flores~ Élj!
Lehet, hogy ez most hülye cím, de hirtelen, csak ez jutott eszembe. Különben is, ez kapcsolódik az alkoholhoz és a droghoz, hiszen ezek gyakran halálhoz vezetnek, 100%, de ha küzdesz ellene akkor jobbá teheted az életed. Tudom, még én a leszokás 1. fázisaiban voltam, de szerettem volna segíteni. Fel is raktam az első részt, amiben azt írtam le, hogy züllöttem el. Kíváncsiság képpen megosztottam Twitteren. Nem is tudtam, hogy ennyi mindenkit érdekel. Aztán láttam, hogy kaptam egy üzenetet.:
Justin Bieber: Hajrà Marie Flores~ Élj!
Elmosolyodtam.

3. ~ Cry me a river

3. ~ Cry me a river

- Nem is gondoltam, hogy ilyen szép vagy! Én Justin vagyok! - nyújtotta felém kezét vigyorogva. Hezitáltam egy darabig, hogy elfogadjam-e, de végül kezet fogtam vele.

- Marie Flores.

- Örülök, hogy végre találkoztunk! - mondta, még mindig azzal a letörölhetetlen vigyorral.

Bevallom, nem volt szimpatikus. Bár, én soha nem voltam olyan lány, aki megőrül egy híresség láttán. Ha ezt várta, tévedett. Egész este engem méregetett kaján vigyorával. Legszívesebben lekevertem volna neki egyet. Régebben jártam boxra. Elég jó voltam benne, szóval sima ügy lenne megverni. Pff, azt hiszi magáról, hogy olyan jó pasi, de kár, hogy téved. Még csak nem is izmos.

- Fredo mesélte, hogy problémáid voltak. Már minden rendben?

- Köszönöm tesó, hogy kibeszéled a gondjaimat a kis barátodnak.

- Marie! Ne legyél már ilyen!

- Milyen? Te mit szólnál hozzá, ha lenne egy pofátlan, híres barátnőm, akinek elmesélném, hogy gondod van a drogokkal és az alkohollal? Ki tudja kinek pofázza el.

- Justin megbízható. Csak neki meséltem el, senki másnak. Nyugodj meg!

Nem tudtam megnyugodni, azonnal a konyhába mentem. Zavart volt az elmém, nem tudtam megálljt parancsolni. Kerestem a szekrényben vodkát, majd öntöttem ki egy pohárba. Gyorsan lehúztam.

- Miért teszed tönkre magad? - kérdezte az irritáló hang.

- Semmi közöd hozzá.

- Én csak segíteni szeretnék.

- Segíteni? Oké. Hagyj békén! - mérgesen ki akartam rohanni az ajtón, de elállta az utat.

- Tudom, hogy nehéz. De az alkohol és a fű nem segít a problémákon. Én már csak tudom.

- Problémák? Könyörgöm, azt sem tudod mi az! Tökéletes életet élsz, mindened megvan. Nem tudsz semmit a problémákról!

- Te sem tudsz semmit rólam, és az életemről! Igen is, vannak problémáim. Mindenki azt hiszi hogy egy tündérmese az életem, de nem, nem az! Képzeld, én is füveztem és ittam egy ideig, de rájöttem, hogy felesleges. Nem leszek boldogabb, csak tönkre teszem magam - hajtotta le fejét - Kérlek, te se tedd tönkre magad! Kár lenne érted! 

Miután elállt az útból, a szobámba rohantam, és becsaptam az ajtót. Leültem az ágyamra, és sírni kezdtem. Igaza volt. Én is csak egy bunkó vagyok, aki úgy ítélkezik róla, hogy nem ismeri. És abban is igaza van, hogy ne tegyem tönkre magam. Ez persze nem változtat a helyzeten, továbbra sem vagyunk barátok, vagy mik. De igaza volt. Könnyeim záporoztak, bizonyára úgy néztem ki az elfojt szemfestéktől, mint egy panda. Úgy zokogtam, mint egy patak. Már marták a szemem a sós könnycseppek. Bárhogy is akartam elfojtani a sírást, nem tudtam. Egy hulladéknak éreztem magam. Egy hulladéknak, aki tönkreteszi magát, és az életét. És nem csak a sajátom. Hiányzik a régi énem, aki nem ivott, nem füvezett. Akinek voltak barátai. Akkor még volt hitem. Hittem benne, hogy egy nap az álmok valóra válnak. Ma ezen már csak nevetek. Régen rengeteg álmom volt, amik mára nevetség tárgyai. De akkor mégis azt hittem, hogy valóra válhatnak. Énekes akartam lenni, és táncos, sőt még boxoló is. Igen, tudom vicces, de imádtam. Viszont, miután Fredo elment, felhagytam vele. Az edzőm ugyan nem örült, azt mondta, nagy lehetőségeket szalasztottam el. De már nem érdekelt. Harcolnom kellett volna, de túl gyenge voltam hozzá. Feladtam. Gyáva vagyok. Igen, gyáva. Nem is vagyok érdemes arra, hogy foglalkozzanak velem. Mégis azt teszik. Alfredo és Justin is. Pedig vele csak pár órája ismerjük egymást. Én nem mutattam felé az érdeklődés legapróbb jelét sem, Ő viszont elbeszélgetett velem. Soha nem volt még velem ilyen egy fiú sem, kivéve a bátyámat. Az eddigi pasijaim, és haverjaim, csak kihasználtak. Mindenkinek csak arra voltam jó, hogy lefeküdjek vele, aztán otthagyjon a francba. Naiv voltam, amit utálok. Meg akarok változni, ez az egyetlen, amit semmi pénzért nem adok fel.

~Justin szemszöge~

Marie dühösen viharzott el. Bevallom, első látásra megtetszett. Gyönyörű, és formás. Álomnő. Nem gondoltam, hogy ilyen elbűvölő. Annak ellenére, hogy milyen életet ért. De én nem ítélem el érte. Mindenki hibázik, és tanul belőle. Úgy vettem észre, elgondolkodtatta, amit mondtam. Sokáig filóztam, hogy bemenjek-e hozzá, mert elég züllött állapotban volt. Végül azt láttam jónak, ha hagyom. 

Fredo-val sokáig elbeszélgettünk. Csak este tíz felé döntöttem úgy, hogy lelépek. Kötelességemnek éreztem, hogy bemenjek, és elköszönjek Marie-től. Halkan kinyitottam az ajtót, de a látvány lesokkolt.

- Jézusom Marie! Te sírtál? - emeltem fel fejét.

- Igen - suttogta alig hallhatóan.

- Miért?

- Miért ne? Egy roncs vagyok, és az életem is az. 

- Nem vagy roncs. Csak most nehéz időszakon mész át - ültem le mellé.

- De, az vagyok. Nézz rám!

- Megtettem. És egy gyönyörű lányt látok. Nem vagy roncs. Meg sem mondtam volna, hogy neked bármilyen problémád van. Hidd el, minden rendbe fog jönni! Most aludj, ki kell pihenned magad.

- Már próbáltam, de nem tudok elaludni. Nem megy.

- Itt maradjak?

- Nem kell rám pazarolnod az időd - mondta, majd bebújt az ágyba.

- Nem időpazarlás - feleltem, majd lefeküdtem mellé.

2. ~ Everything has changed

2. ~ Everything has changed

Félek. A drogoktól jól éreztem magam, ami nélkülük igen nehézkes. Félek, hogy ezután nem lesz sokkal jobb, csak az egészségemnek. Persze tudom, nem helyes ilyeneket tenni, de akkor is. Fredora nem számíthatok, mert dolgozik. Igaz, biztos segíteni fog, de nekem is segítenem kell magamon.

Szép lassan elmúlt könnyeim zápora. Szemem előtt lebegett a cél, hogy rendes életet éljek. Mert igen is szerettem volna. Szerettem volna igazi barátokat szerezni. Szerettem volna dolgozni, mint a rendes emberek. És legfőképpen szerettem volna leszokni. Bár tudom, hogy nagyon nehéz lesz. Talán lehet, hogy visszaesek. Lehet, hogy nem. Ezt nem tudhatom. Fredo ölelése volt az egyetlen támpontom. Tudtam, hogy segíteni fog. Ő az egyetlen akire számíthatok. Senkim sincs rajta kívül.
- Minden rendben lesz! Hozzám költözöl.
- Nem akarok a terhedre lenni.
- Ne butáskodj! Lesz hol laknod. Igaz, hogy a munkám miatt sokat utazom, de megleszünk. Keresünk neked valami munkát. Fel a fejjel! - mondta, majd mosolyogni kezdett.
- És ha nem lesz munkám? Sehová nem vesznek fel.
- Eddig nem vettek fel, mert igénytelen voltál. De itt le fogsz szokni, és ha kijössz, találni fogsz rendes munkát.
- Remélem.

~pár hónappal később~

- Mindened megvan? - kérdezte Alfredo.

- Igen. Végre hazamehetek.

- Menjünk is! 

Egész úton csak néztem ki a kocsi ablakán. A nap száz ágra sütött, az emberek boldogan járták az utcákat. Június van, ilyenkor már az én korosztályom is szabad, hisz véget ért az iskola. Bizonyára ha lennének barátaim, én is a strandon süttetném magam. De nincsenek barátaim. Mindenki hazuodtt nekem, akit a barátomnak hittem. 

Arra lettem figyelmes, hogy megálltunk. Nem mondom, Fredo elég jó helyen lakik. Ámulva szálltam ki, majd követtem Őt. A lakás modern volt, de látszott rajta, hogy férfi lakik benne. Megmutatta a szobám, majd a ház többi részét. Nagyon megtetszett. Az idegenvezetés után kipakoltunk. Nem volt valami sok cuccom, hisz otthon hagytam cuccaim többségét. Azért így sem volt rossz a szoba. Majd elmegyünk a dolgaimért. Fredo telefonált valakivel a nappaliban, elég jó kedvű beszélgetés volt.

- Nem, ma este nem tudok menni. Hozzám költözött a húgom, nem akarom egyedül hagyni.

-...

- Az nem lenne rossz ötlet. Legalább megismernétek egymást.

-...

- Oké, várunk. Csá tesó! - mondta, majd kinyomta.

- Ma este átjön hozzánk egy nagyon jó barátom.

- Oké. Hánykor?

- Hét óra felé. Kérlek, legyél vele rendes!

- Én mindenkivel az vagyok.

- Marie! Nem szép dolog hazudni. Tudom, hogy milyen van, de most az egyszer ne legyél olyan, oké? Meglátod, nagyon rendes.

- Oké, jó kislány leszek.

Kíváncsi voltam, vajon ki lehet az a barát. A régi barátait ismertem, de az újakat már nem. Már-már türelmetlenül vártam, hogy hét óra legyen. Felvettem egy kényelmes összeállítást és feltettem egy egyszerű sminket.

 A tükörben néztem magam, mikor valaki csöngetett. Biztos voltam benne, hogy az a bizonyos barát az. Szépen kisétáltam a nappaliba, majd megláttam Őt. Szemeim kikerekedtek, szám 'o' alakot vett fel. Nem hiszem el, hogy a bátyám barátja a nagy Justin Bieber. Ez olyan szürreális. Másodpercekig állhattam ott lefagyva, de óráknak tűnt. Aztán megszólított.