2. ~ Everything has changed

2. ~ Everything has changed

Félek. A drogoktól jól éreztem magam, ami nélkülük igen nehézkes. Félek, hogy ezután nem lesz sokkal jobb, csak az egészségemnek. Persze tudom, nem helyes ilyeneket tenni, de akkor is. Fredora nem számíthatok, mert dolgozik. Igaz, biztos segíteni fog, de nekem is segítenem kell magamon.

Szép lassan elmúlt könnyeim zápora. Szemem előtt lebegett a cél, hogy rendes életet éljek. Mert igen is szerettem volna. Szerettem volna igazi barátokat szerezni. Szerettem volna dolgozni, mint a rendes emberek. És legfőképpen szerettem volna leszokni. Bár tudom, hogy nagyon nehéz lesz. Talán lehet, hogy visszaesek. Lehet, hogy nem. Ezt nem tudhatom. Fredo ölelése volt az egyetlen támpontom. Tudtam, hogy segíteni fog. Ő az egyetlen akire számíthatok. Senkim sincs rajta kívül.
- Minden rendben lesz! Hozzám költözöl.
- Nem akarok a terhedre lenni.
- Ne butáskodj! Lesz hol laknod. Igaz, hogy a munkám miatt sokat utazom, de megleszünk. Keresünk neked valami munkát. Fel a fejjel! - mondta, majd mosolyogni kezdett.
- És ha nem lesz munkám? Sehová nem vesznek fel.
- Eddig nem vettek fel, mert igénytelen voltál. De itt le fogsz szokni, és ha kijössz, találni fogsz rendes munkát.
- Remélem.

~pár hónappal később~

- Mindened megvan? - kérdezte Alfredo.

- Igen. Végre hazamehetek.

- Menjünk is! 

Egész úton csak néztem ki a kocsi ablakán. A nap száz ágra sütött, az emberek boldogan járták az utcákat. Június van, ilyenkor már az én korosztályom is szabad, hisz véget ért az iskola. Bizonyára ha lennének barátaim, én is a strandon süttetném magam. De nincsenek barátaim. Mindenki hazuodtt nekem, akit a barátomnak hittem. 

Arra lettem figyelmes, hogy megálltunk. Nem mondom, Fredo elég jó helyen lakik. Ámulva szálltam ki, majd követtem Őt. A lakás modern volt, de látszott rajta, hogy férfi lakik benne. Megmutatta a szobám, majd a ház többi részét. Nagyon megtetszett. Az idegenvezetés után kipakoltunk. Nem volt valami sok cuccom, hisz otthon hagytam cuccaim többségét. Azért így sem volt rossz a szoba. Majd elmegyünk a dolgaimért. Fredo telefonált valakivel a nappaliban, elég jó kedvű beszélgetés volt.

- Nem, ma este nem tudok menni. Hozzám költözött a húgom, nem akarom egyedül hagyni.

-...

- Az nem lenne rossz ötlet. Legalább megismernétek egymást.

-...

- Oké, várunk. Csá tesó! - mondta, majd kinyomta.

- Ma este átjön hozzánk egy nagyon jó barátom.

- Oké. Hánykor?

- Hét óra felé. Kérlek, legyél vele rendes!

- Én mindenkivel az vagyok.

- Marie! Nem szép dolog hazudni. Tudom, hogy milyen van, de most az egyszer ne legyél olyan, oké? Meglátod, nagyon rendes.

- Oké, jó kislány leszek.

Kíváncsi voltam, vajon ki lehet az a barát. A régi barátait ismertem, de az újakat már nem. Már-már türelmetlenül vártam, hogy hét óra legyen. Felvettem egy kényelmes összeállítást és feltettem egy egyszerű sminket.

 A tükörben néztem magam, mikor valaki csöngetett. Biztos voltam benne, hogy az a bizonyos barát az. Szépen kisétáltam a nappaliba, majd megláttam Őt. Szemeim kikerekedtek, szám 'o' alakot vett fel. Nem hiszem el, hogy a bátyám barátja a nagy Justin Bieber. Ez olyan szürreális. Másodpercekig állhattam ott lefagyva, de óráknak tűnt. Aztán megszólított.