5. ~ Baby, you're a bomb!

Talán rosszul ítéltem meg Őt. Nem tűnik olyannak, mint azok a fiúk, akiket én ismerek. Ő olyan más...Persze, neki is vannak hibái, és Ő sem ártatlan kisfiú, de akkor is más. A személyisége...Marie! Nehogy itt áradozz már róla! Rendes volt tőle, hogy támogatni próbált, de ettől még nem kell elszállni!

~ másnap este

- Ez tökéletes lesz! Jól áll, hidd el!
- De Fredo, nem! Nincs is kedvem menni, és ez a ruha sem áll jól, és kész!
- Először is: hidd el, jót bulizunk majd hármasban! Másodszor pedig ez a ruha eszméletlen jó, szóval ha nem a húgom lennél simán rád hajtanék! Úgyhogy vedd fel a cipőd és induljunk, mert Justin vár ránk!
Igen, Justin, Fredo és én elmegyünk bulizni. A ház előtt egy fekete Range Rover várt, Fredo felé húzott. Kinyitotta nekem a hátsó ajtót, majd beszállt az anyósülésre.
- Hello Bieber! - köszöntem.
- Hello Flores! - kacsintott a visszapillantóba.
- Csá tesó! - köszönt tesókám is.
- Csá Fredo! Marie, nagyon jól nézel ki! Legyeskedni fognak körülötted a pasik. De mi nem fogjuk hagyni.
- Ti nem fogjátok hagyni? Az egy dolog, hogy például Fredo nem hagyja, de te? Kim lennél már?
- Igaz, senkid. De nem hagyhatom, hogy egy ilyen lányt elvigyenek mellőlem.
- Haha. Na persze.
Csöndben ültem az úton. A két fiú folyamatosan beszélgetett, de én kizártam magam a társalgásból. Nem volt kedvem semmihez sem ma este. Hamarosan egy elég elit szórakozóhely előtt parkoltunk le, majd kiszálltunk. Justin átlendítette kezét hátamon, majd a bejárat felé vette az irányt. Először furcsán méregettem, de látva elégedett tekintetét, gondoltam játszok vele egy kicsit. Kezem derekára simítottam, fenekem finoman mozgatni kezdtem. Keze lecsúszott derekamra, majd lassan fenekemre, melybe belemarkolt. Visszahelyezte kezét derekamra, aztán rám nézett. Szája sarkában megbújt egy apró mosoly. Rámosolyogtam, csak utána vettem észre, hogy őszinte volt. Nem csak látszatból tettem, és nem a játék része volt. Szívből jött. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy fehér ülőgarnitúrán ülök, Fredo mellettem Justin pedig a kezében az italokkal siet felénk.
- Gondoltam ez a koktél jó lesz neked. Nincs benne sok alkohol, a csajoknak meg bejön - rántotta meg vállát, majd leült mellém. Nagyon közel.
- Köszi!
Lábaim keresztbe tettem, az italt kortyolni kezdtem. Megnyaltam ajkaim.
- Jó választás volt!
Egy szót sem szólt. Lassan szájához emelte poharát, amiben sejtésem szerint vodka volt. Végig engem figyelt. Fredo egy lánnyal volt elfoglalva, akivel éppen valami izgalmas témáról beszélhettek. Megfogtam kezét, és a táncparkett felé kezdtem húzni. Táncolni kezdtünk a zenére. Testünk egyszerre mozgott, a levegő izzott körülöttünk. Száját fülemhez emelte, a levegőt kifújta, majd a fülembe suttogott.
- Bomba vagy baby!
Elmosolyodtam, majd elnevettem magam ezen a kijelentésen. 
- Te sem vagy semmi!
- Akkor bevallhatjuk, hogy együtt nagyon jók vagyunk! - kacsintott.
- Meglehet!
Kajánul elvigyorodott, majd a teraszra vezetett. Egy eldugott sarokban foglaltunk helyet. A zene itt már nem szólt olyan hangosan.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem.
- Itt nyugodtan tudunk beszélgetni. Jobb így, nem?
- De, jobb. És...miről akarsz velem beszélgetni?
- Szeretnélek megismerni. Fredo sokat mesélt rólad, de az mégis csak másabb, ha te mesélsz.
- Oké. 18 éves vagyok. 3 éve Fredo elköltözött, és elhanyagolt engem. Vége szakadt a "gyönyörű" életemnek. Bulikba kezdtem járni, ittam, drogoztam, cigiztem. Nem volt otthonom, állásom, és igazi barátaim, sőt még a családom sem állt mellettem. Aztán jött Fredo és az elvonó, innen meg ismered a történetet.
- Hogy jutottál el idáig? Mármint...hogy ennyire elzüllöttél.
- Rossz társaság. Átvertek, de nem vettem észre, így kihasználtak - mosolyodtam el keserűen.
- Valami fiú?
- Igen. Azt mondta szeret...16 voltam, hittem neki. Belevitt a rosszba, aztán...megerőszakolt - elcsuklott a hangom, majd legördült egy könnycsepp - Elvette a szüzességem, és sajnos utána már nem tudtam leszokni. Tönkretett.
Justin közelebb jött, majd magához húzott. Gondolkodás nélkül öleltem meg. Magamba szívtam bódító illatát. Úgy éreztem, csak ketten vagyunk a világon, senki más. Valahogy...más volt vele lenni. Marie! Térj már észhez! Ő is csak azt akarja mint a többi. Soha nem hiszek a férfiaknak. Soha!
Elváltam tőle, majd hogy kihúzzam magam ebből a helyzetből, táncolni hívtam. Alákevertem, amit nagyon élvezett. Kicsit játszottam vele, így többször is megérintettem férfiasságát valamelyik testrészemmel. Látszólag legszívesebben letépte volna rólam a ruhát, de sem a helyszín, és sem a köztünk lévő kapcsolat nem volt megfelelő erre. Hisz Fredo húga vagyok. Azért azt magamban elkönyveltem, hogy jól döntöttem, mikor ezt a fekete minit választottam. Ennél jobb nem is lehetett volna.
- Megismétlem: Bomba vagy baby! - súgta a fülembe kajánul.
Felé fordultam, majd rámosolyogtam. Megnyalta ajkait. Anyám, észveszejtően vonzó volt! Legszívesebben most én is leszaggatnám rólad a ruhát Justin! Grr! Marie, állj!
- Komolyan? - kérdezte.
- Mi? Ugye nem mondtam ki hangosan? - hunytam le szemeimet.
- De! Idézem: Legszívesebben most én is leszaggatnám rólad a ruhát Justin! Grr! Marie, állj!
- Francba! - szitkozódtam.
- Legalább tudjuk, mit akar a másik. És...attól tartok mindkettőnk fejében ugyanaz jár.
- Nem lehet semmi közöttünk! Ezt az elején leszögezem!
- Majd meglátjuk! - kacsintott.


Lassan nyitottam ki a szemem. Egy idegen szobában ébredtem, a fejem majd' széthasadt. Takaró volt rajtam, ami közös volt Justinnal. Állj! Justin mellett ébredtem?! Félve emeltem fel a takarót, és félelmem beigazolódott. Nem volt rajtam ruha. Megállt bennem az ütő egy percre, aztán tudatosult bennem, hogy semmire nem emlékszem. Mi van, ha megerőszakolt? Nem, azt nem tenné. Vagy mégis? Idegesen fordultam felé. Arcát tanulmányoztam. Olyan nyugodt, és ártatlan volt. Újra felemeltem a takarót. Még mindig meztelen voltam. Szóval az előbb nem képzelődtem. És ő...szintén meztelen, és...ahww. Mekkora...Marie! Marie, Marie, Marie! - ütögettem a fejem. Felugrottam, rájöttem, hogy egy szállodában vagyunk. Aha! Na jó, így sem ugrik be semmi. Mennyit ihattam? Vagy beadott valamit? Vagy ami még rosszabb - magamtól szedtem be valamit?
Felvettem a tegnapi cuccaim, majd a fürdőbe mentem kicsit rendbe szedni magam. A táskámban talált cuccokkal ez valamennyire sikerült is. Elterveztem, hogy most eltűnök, és soha többé nem beszélek erről senkinek, és még vele sem vitatom meg ezt. El akarom felejteni. Kiléptem a szobába, de tervem meghiúsulni látszott, mert felébredt.
- Jó reggelt Marie! - vigyorgott.
- Szemét!
- Mi? - akadt ki.
- Képes voltál megfektetni, úgy, hogy valószínűleg részeg voltam! Szemét vagy!
- Mi? Nem!
- Most nehogy azt mondd, hogy nem volt köztünk semmi, csak lerepült rólunk a ruha, mert menten földhöz vágom magam!
- Nem! Te is akartad! És...sőt! TE akartad!
- De...te...- nem bírtam egy értelmes mondatot kimondani.
- Elmeséljem?
- Igen, kérlek! - ültem le az ágyra.
- Táncoltunk. Eddig megvan? - bólintottam. - Aztán sokat ittál. Próbáltalak leállítani, de nem hallgattál rám. Aztán odáig fajult a dolog, hogy megcsókoltál, majd eljöttünk ide, utána...érted.
- Szóval! Gyakorlatilag igen, megfektettél, de én akartam?!
- Igen - mosolygott.
- Ne! Ne! Ne! - ütögettem a cipőm sarkával a padlót.
- És nagyon élveztük.
- Senki nem tudhatja meg! Tartod a szád! És Fredo...Ő végképp nem tudhatja meg! - szólásra nyitotta a száját, de folytattam. - Mi sem beszélünk többé róla. Úgy teszünk, mintha meg sem történt volna!
- Marie...
- Megértetted?
- Fi...
- Megértetted? - kérdeztem már magasabb hangon.
- Figyelj már rám! - mondta Ő is olyan hangon. - Fredo azt hiszem tudja.
- Mi?
- Én nem ittam annyit, és emlékszem, hogy Fredo egy lánnyal volt, és látott minket eljönni, és ránk mosolygott, de szerintem Ő is ivott. Lehet, hogy emlékszik, lehet hogy nem. De az biztos, hogy nem hülye, szóval, ha emlékszik...
Bele sem merek gondolni. De...fogalmam sincs. Mi lesz most?
- Most mennem kell! - álltam fel zavartan, de azonnal vissza is ültem. A fejem hasogat, és alig állok a lábamon.
- Jól vagy Marie? - aggodalmaskodott.
- Nem igazán.
- Mid fáj? - mászott közelebb hozzám.
- Nem kell úgy tenned, mintha érdekelne!
- De tényleg érdekel! Mid fáj? - ismételte meg magát.
- A fejem. És nagyon szédülök.
- Gyere, feküdj vissza!
- Kizárt dolog.
- Akkor legalább hadd vigyelek haza!
- Persze, hogy Fredo egyből rájöjjön. Köszi, nem.
- Lehet, hogy így is tudja, nem mindegy?
- Lehet, hogy neked igen, de nekem nem! Majd megoldom. Szia!
- Marie! - állt fel ő is utánam.
- Hagyj békén! Örökre!
- Ne kérj tőlem lehetetlent!
- Ez nem lehetetlen. Szia!
Kiviharzottam a szobából, majd becsaptam magam után az ajtót. Minél hamarabb el akartam hagyni ezt a helyet. És el akartam felejteni ezt az egészet. A tegnap estét. Justint.


- Hol voltál? - vont kérdőre bátyám.
- Sehol.
- Justinnal voltál?
- Mi?
- Jól hallottad.
- Honnan veszed?
- Láttalak titeket. Egész este együtt voltatok, táncoltatok - nem is akárhogy, aztán együtt tűntetek el. És reggel értél haza. Ne is próbáld letagadni! Ismerlek titeket.
- Ha le sem tagadhatom, miért vonsz kérdőre? Inkább hagyjuk, oké?
- Igaz. Ami történt, megtörtént. De nem szeretném, ha még egyszer előfordulna! Szállj le a barátaimról!
- Mi van? Mi ütött beléd?
- Semmi - válaszolta hidegen, majd faképnél hagyott.

Vettem egy frissítő zuhanyt -  ami segített, mert nem éreztem magam annyira rosszul, majd felvettem egy kényelmes ruhát.

A hajam egy laza lófarokba kötöttem, majd felmentem az internetre. Mivel elég régen voltam online, rengeteg értesítést, üzenetet, és jelölést kaptam Facebook-on. Twitter-en sem volt másabb a helyzet, bár ott voltam fenn a napokban.

Úgy terveztem, ez elég jó program lesz a napom hátra lévő részében. Fredo elment dolgozni, vagy tudom is én. Így egyedül maradtam, de attól tartok amúgy is ez lenne a helyzet. Szép kis csütörtök!

Azt hittem, ma nem fog semmi sem történni. Írogattam a blogomba, zenét hallgattam, beszélgettem pár ismerőssel. Aztán Alfredo hazajött, és fontos bejelentést tett.

- Ma este átjönnek a haverjaim. Ezt nem meghívásnak szántam, pasis este lesz. Csak gondoltam szólok.

- Oké. Felőlem...

- Justin is itt lesz.

- Oké, és ezzel most mit kezdjek?

- Csak mondtam. Szóval, hétre jönnek. Kérlek, tényleg ne legyél láb alatt!

- Jó, vettem! Nem kell százszor elmondani, hogy nem kellek.

Ahogy senkinek sem. Engem mindenki eldob. És úgy érzem, Fredo is újra megteszi. Csak tudnám miért. Mi baja lett? Hisz tegnap még minden oké volt köztünk. De tegnap még nem történt semmi olyan köztem, és Bieber között. Igen! Talán ő az, aki miatt Fredo távolodik tőlem. Talán...vagy biztos? Fogalmam sincs. De nem fogom hagyni, hogy ez a gyerek közénk álljon. És ez az este jó kezdés lehet a tervemhez.

Amint kigondoltam, már ugrottam is. Szép kis estének nézünk elébe! Haha.